Mi van akkor ha harmadik félként vagyunk egy projektben? Ahol az irányítás a mienk, de:
- a második fél nem fogad el kérést/utasítást/javaslatot (semmit) tőlünk, csak az Ügyféltől?
- az Ügyfél nem akar az egésszel foglalkozni
- az Ügyfél nem akar kommunikációs csatorna lenni…
És mindehez még a következő tényezők társulnak:
- az Ügyfél az adattulajdonos
- a második fél – nevezzük Xrt-nek a könnyebbség kedvéért – az adatgazda: náluk vannak az adatbázisok, ők végeznek műveleteket
- Mi, a 3. fél, csak kiírjuk amit az Ügyfél megálmodott.
Mivel magát az adatokat mi nem láthatjuk, igazán fogalmunk sincs arról, hogy amit az Ügyfél kér egyáltalán lehetséges-e, van-e olyan adat. De jóhiszeműen feltételezzük, hogy csak van arról valami halvány fogalma, hogy milyen adatokkal dolgozik.
Az eredeti kérdés: mit csináljunk ilyen helyzetben?
Ami a legfontosabb – tapasztalat mondatja velem – minden lehetséges módon védjük meg a hátsó fertályunkat. Merthogy ebből jól kijönni nem lehet az is biztos. Itt a veszteségek (pénz és presztízs) minimalizálása a cél. Borzasztó így dolgozni, de megesik.
1. Minden döntési helyzetben mindegyik félnek kommunikáljuk le, hogy miben és kitől várunk döntést. Ne felejtsül el hangoztatni, hogy amennyiben egy döntés nem születik meg időben mi onnantól kezdve nem vagyunk felelőssé tehetők a határidő be nem tartásáért.
2. Magunknak vezessük egy excelben, wordben, kockás füzetben, hogy mikor kitől mit kértünk, milyen formában (email, szóban, megbeszélés,..) és mikor kaptunk rá választ. Amikor az első határidőcsúszás eljön és mindenki hirtelen ránk – a projekt managementre – kezd mutogatni akkor könnyebb legyen összeszedni és az orruk alá tolni. Jobb esetben a hiúságokat leküzdve a felek összekapják magukat és belátható időn belül kialakil az együttműködés.
Vannak azonban perverz helyzetek amikor az egyik félnek – pl Xrt-nek – érdeke, hoyg mi minél sárosabbak legyünk és bebukjuk a projektet. Mivel minden lényeges info tőlük kell származzon nagyon könnyen szabotálhatnak: jaj, bocs, majdnem jó adatot adunk, de kicsit mégse; millió felesleges kört futtatnak; nem válaszolnak, atán amikor igen akkor este 11 és hajnali 2 között teszik, majd még ők szólnak, h ők bezzeg teljesítettek és a pm cseszte el, h másnap reggel 8ra nem volt kész… és még ezer évig folytathatnám. Sajnos a magyarok szivatási indexe talán az egyik legmagasabb a világon. Ha tized ennyi erőt fektetne be mindenki a munkájába, mint amennyit annak kikerülésébe fektet már rég szárnyalhatnánk…
3. A kritikus pontoknál nem elég az ügyfél kapcsolattartója felé kommunikálni, ekkor jöhet a nagyágyú – mind3 fél legfelsőbb szintjánek kell figyelmeztetést küldeni, hogy bizony az a határidő nem lesz betartva. Egyrészről ugyebár a formás hátsó védelme, másrészről – és ez etikailag szerintem sokkal fontosabb – lehetnek a felsővezetésnek olyan információi amik összefüggnek a mi ügyünkkel és más perspektívába helyezik azt. Ergo lehet, h ők tudnak olyat amivel akár nekik házon belül, akár Xrt-nél sikerül elérni, hogy pályára álljon a projekt.
4. Teszteljünk! Kényes szituációkban a mi oldalunk által előállított anyagoknak kifogástalannak kell lennie. Nem megengedhető egy typo, egy rossz pixel. Nem szabad a másik oldal kezébe önként és dalolva muníciót adni. Ilyen szituációkban a tesztjegyzőkönyv szerepe felértékelődik.
Last, but not least …. nyugi.